A múlt egy darabja 3D-ben

14 június In 3D modellezés, forrás, Gépészet, Iskolai aktivitások, Középiskola, Közlekedés, MakerBot, Történelem by FreeDee

A múlt egy darabja 3D-ben

írta: Prófusz György, Horváth Boldizsár Kollégium

–
Az „Ezüstnyíl” rövid története

–
A WM-23, a Weiss Manfréd Repülőgép- és Motorgyár együléses vadászbombázó-gépe volt. A tervezését 1939 nyarán kezdték. A főkonstruktőr Samu Béla, a repülőgépgyár igazgatója Korbuly László, a műszaki iroda vezetője Slachta György volt. A gép építésén 1940 októberében 75 fő dolgozott. 1940 december végére a repülő elkészült. Az ezüst-szürkére alapozott igen szép vonalú és felületi simaságú gép ekkor kapta a dolgozóktól a nem hivatalos „Ezüstnyíl” nevet. Ekkor tartották az első mechanikai és motorpróbákat.
1941. januárjában megtörténtek az alapbeállítások és a Repülő Kísérleti Intézet által előírt négyszínű tereptarkára való festés, a piros-fehér-zöld ék alakú hadijellel. Ezután a gépet szétszerelték és előkészítették a Szombathelyre szállításra, mert ott a kettős nagy repülőtér alkalmasabb volt az első próbafelszállások elvégzésére.
1941. február 1-jén a szállítmány a teherautóra rakott 9,6 m-es szárnnyal és a vendégkerekeken vontatott törzzsel végigvonult a jeges Dunántúl országútjain, és február 2-án reggel megérkezett Szombathelyre.

Archív fotó a szállításról.

Először 1941. február 23-án repült. 530km/h sebességet ért el. A berepüléseket a gyár szakemberei rögzítették: Samu Béla főkonstruktőr, Pavláth Jenő tervezőmérnök és gróf Széchenyi Tasziló gyári berepülőpilóta. „Start: Igen jól gyorsul fel. Elhúzásra nem hajlamos, gázadásra a magassági és oldalkormány azonnal hatásos.

–

Starthossz: 250 m.
Lengések: Maximális sebességnél a gép, rezgésre hajlamos.
Átesés: Túlhúzva szárnybillenő hajlama nincs.
Földet érés: Stabil, beperdülésre egyáltalán nem hajlamos. Igen jól fékezhető.
Siklás: Siklószöge vadászgépnek megfelelő” – írta gróf Széchenyi Tasziló.

–
A Repülő Kísérleti Intézet Boskovits Sándor repülő századost küldte megfigyelő szakértőnek a helyszínre. Az első sikeres próbák után 1941. március 18-án a repülőgéppel átrepültek Csepelre. Ettől kezdve a kísérletek a Weiss Manfréd gyár csepeli repülőterén folytatódtak tovább. A berepülés során a legtöbb gondot a különféle helyeken fellépő rezgések okozták.
1942. április 21-én a gép Tököl fölött végzett teljes sebességű repülésénél a jobb csűrőkormány robbanásszerűen leszakadt. Boskovits Sándor százados, az RKI berepülőpilótája ejtőernyővel kiugrott, és szerencsésen földet ért. A WM–23 repülőgép a tököli erdőbe csapódott és teljesen megsemmisült.
Ezután a WM-23 kísérletei leálltak. A repülőgép motorokat a MÁVAG a Héjákba és az általa gyártott olasz Re-2000-es gépekbe, illetve a licencbe gyártott, Messerschmitt Me-109-be építették.

–
Ínyenceknek
A gép műszaki paraméterei

–
Személyzete: 1 fő.

Hossza: 9,12 m.

Fesztávolsága: 9,6 m.

Szárnyfelülete: 18,5 m².

Magassága: 3,3 m.

Tömege: 2200/2600 kg (üres állapot/maximális felszálló tömeg).

Motorja: egy darab WM–K–14B 14 hengeres, léghűtéses, kétkoszorús, benzines csillagmotor.

Maximális teljesítménye: 1030 LE.

Maximális sebessége: 540 km/óra.

Fegyverzete: 2 db. szinkronizált 12,7 mm-es nehéz géppuska a törzsben, 2 db. 8 mm-es nagy tűzgyorsaságú géppuska a szárnyban és 20 kg bombateher.

–
A 3D-s „Arany nyíl” rövid története

–
A Horváth Boldizsár Kollégium Virtuális Múzeuma 2012-ben nyílt meg, a Szombathely ünnepe című tárlattal. Ekkor mutattuk be diákjainknak a WM-23-at. 2016 májusában a Gépipari szakközépiskola két diákja: Vers Botond (11. évfolyam) és Rajki Gábor (13. évfolyam) a kapott fényképek alapján AutoCad-ben elkészítette az „Ezüstnyíl” 3D-s rajzát. A konvertálást én végeztem. Arany PLA-ból június 2-án nyomtattuk ki. A nyomtatás 3 óra 53 perc volt. A támasztékok eltávolítása, a felületek csiszolása 3 órát vett igénybe.

Az .stl innen az alkotó engedélyével letölthető!