A Horváth Boldizsár Kollégium Virtuális Múzeuma kilép a digitális világból a megfogható valóságba
írta: Prófusz György
Első botladozásaink
A MakerBot Replicator 2 3D nyomtató beüzemelését mi felnőttek végeztük. (Mi ugyanis lassabban tanulunk, mint a diákjaink.) Nekünk a pozicionálás okozott némi fejtörést. Alapból a nyomtatófej a tálcán kívül helyezkedik el. Internetes videón láttuk, hogy a vezérlőgombot (M) nemcsak egyszer megnyomják és kész, hanem folyamatosan lenyomva tartják, amíg pozícióba nem áll a fej. Elengedés után már a leírtak szerint tudtuk beállítani a fej és az asztal távolságát. A másik gondunk ekkor kezdődött. A megolvadt szál egy nagy pacát gyártott a maszkra, mert nem állítottuk meg a folyamatot. A groteszkünket túl korán próbáltuk meg eltávolítani, így felszakadt a maszk. Nem adtuk fel. Ma azért is nyomtatunk! Kezdtünk mindent előröl. Maszk a plexire, majd újból pozicionálás. Minden tökéletes volt egész addig, míg ismét megolvadt a szál és újabb paca lett a maszkon. Ráadásul a maszk is sérült, így az asztal plexi felületére is jutott a PLA-ból. Első ijedtségünk után leszedtük a plexit, majd öngyújtóval szakaszosan melegítve le tudtuk olvasztani róla a műanyag-szálat. (Ereklyeként őrizzük a kék pacát.) Ebből megtanultuk, hogy az asztalt le kell hozni a fejtől. Ezt követően már tökéletesen működött minden. Az első tesztnyomtatásunk a kék láncszem volt. A második teszt alkalmával aranyszínű szálat fűztünk a gépbe és ismét láncszemet nyomtattunk. Ezt követte a MakerBot csavar. Közben már készültek a saját „termékek” is.
A virtualitásból a valóságba
A 2010-ben létrehozott első szombathelyi Virtuális Múzeum (Virt-emu), melyet kollégiumunk működtet, olyan digitális platform, mely diákjaink számára természetes kezelőfelület. A Virt-emu célja Szombathely, Vas megye és hazánk műszaki, történelmi értékeinek, valamint a magyar alkotók kreativitásának bemutatása tanulóink számára. Ebben az alkotófolyamatban diákjaink a tanult, vagy szerzett ismereteiket kibontakoztathatják. Eközben újfajta szemléletmód szerint válnak részesévé a tanulási folyamatnak. Eddig „csak” az archív – iskolában nem tanított – anyagok bemutatását tudtuk megvalósítani. 2016.04.01-e óta nagyot változott a világ. A virtuális világból kiléptünk a valóságba, és nagyon boldogok vagyunk.
Hogyan működik a virtuális múzeum?
A megvalósítás első lépései:
A szombathelyi Szent Márton kút 3D-ben
Szombathely város az idei évet Szent Márton Évnek nyilvánította. Mi ezért készítettük el a híres Szent Márton kutat (állítólag ennek vízével keresztelte meg Márton édesanyját). A kút az 1930-as évekig működött, ívó vizet szolgáltatva a rendháznak. Ezután sajnos elbontották. Egy 1790-es évekből származó rézmetszeti kép alapján Rajki Gábor (diák, Gépipari, Informatikai és Műszaki Szakközépiskola, gépész szakirány, 13. évfolyam) AutoCad-ben készítette el a kutat. Internetről vettem le egy programleírást, amelynek segítségével nem dwg, hanem stl fájlként mentettük CAD-ben a rajzot. Balhási Zalán (diák, Nagy Lajos Gimnázium, 11. évfolyam) az stl-t átkonvertálta x3g fájllá. Ezt a gyári SD kártyára kiírtuk. Betettük a gépbe és onnan nyomtattuk ki Szent Márton kútját 3D-ben.
A Surány-Paty-i aranykorong 3D-ben
Ugyanezzel a fent leírt módszerrel készült második modellünk: a Surány-Paty-i aranykorong, Vas megye egyetlen aranykorongja az avarkorból (3000-4000 év). A korongot az 1870-es években találták erdőirtás közben. Magyarországon Makkay professzor úr kutatásai alapján csak 25 darab ilyen korong ismert. Ezért jelentős lelet a Surány-Paty-i korong. A 3D-s rajz alapját itt egyetlen vázlatrajz adta, amelyet 1896-ban Hampel József készített szombathelyen, a Vas Megyei Régészeti Egylet (Savaria Múzeum elődje volt) kiállításán. Az aranykorongot a grófi Pálffy-Daun család letétként helyezte el Szombathelyen. Az örökösök 1909-ben visszakérték és kivitetteték Pozsonyba. Azóta a sorsa ismeretlen. Mi pótoltuk e veszteséget és kinyomtattuk 3D-ben.
A “Titán”
Helytörténet után, egy kis technikatörténet, műszaki csemege! A szombathelyi Mayer Gépgyár 1913-ban mutatta be 80 LE-s, négyhengeres, benzinmotoros traktorját. Ne feledjük, ez még javában a gőzgépek korszaka volt 30-40 LE-kel! Az első világháború alatt a cég csődbe ment, a gép sorsa megpecsételődött.
Az első fotó a Vasárnapi Újságból való. 100 évvel később volt kollégistáink; Vadász Ervin, Szalai Tamás és Polák Martin a kép alapján AutoCad-ben újjáélesztették a trakit.
Ezt a virtuális múzeumunk bemutatta videón. Most pedig már 3D-ben is látható és ez #olyanjó sőt #Titán! A konvertálások kb. 2 órába tellettek. A nyomtatás 7 óra 47 perc volt. A támaszok “lehántása” 3 óra és már kész is a projektünk.
Diákidézetek