3D Akadémia | MakerBot Desktop leírás
Útmutató a MakerBot Desktop szeletelő szoftverhez.
makerbot desktop, szeletelő szoftver, szeletelés, 3d fájlelőkészítés, makerbot szeletelő szoftver, slicing, 3d
5483480
post-template-default,single,single-post,postid-5483480,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded,smooth_scroll,,wpb-js-composer js-comp-ver-4.12.1,vc_responsive

Blog

Útmutató a MakerBot Desktop 3D szeletelő szoftverhez

A MakerBot Desktop 3D nyomtatás előkészítő, szeletelő szoftvert a MakerBot weboldaláról lehet letölteni. Igazából sokkal többről van itt szó, mint egy szimpla szeletelő szoftverről. A Thingiverse-zel való integrációjának köszönhetően a szoftver a slicingon (szeletelés) túl a 3D nyomtatandó modellek keresésére, rendszerezésére és megosztására is tökéletes. Hogy a lépések követhetők legyenek, tisztázzunk néhány fogalmat először!

 

Mi is az a szeletelő szoftver?

A 3D nyomtatás előkészítéséhez ún. slicing (~szeletelő) szoftvert használunk, ami arra való, hogy a három dimenziós modell fájlunkat (általában .stl) felbontsa a nyomtató által értelmezhető utasításokra. Ez a folyamat leegyszerűsítve abból áll, hogy a nyomtatandó 3D modellt a program felbontja nagyon vékony (jellemzően 0.1-0.3 mm magasságú) szeletekre, és ezeken a szeleteken belül meghatározza az extrúder útját és működését, miközben a tárgyasztal minden elkészült réteg után a szoftverben beállított rétegmagasságnak megfelelően távolodik a nyomtatófejtől. Ebben a szoftverben tudjuk megadni többek között a kívánt felbontást, kitöltést és falvastagságot, illetve előnézetre is alkalmunk nyílik, ami előre megállapít olyan, a kapacitástervezéshez fontos információkat, mint a várható anyagfelhasználás és nyomtatási idő.

 

.STL (STereoLithography)

A szeletelő szoftver tehát egy 3D modellből a 3D nyomtató számára értelmezhető, a működését meghatározó adatállományt hoz létre. Ennek megfelelően lesz egy bemeneti fájlformátumunk, illetve egy a nyomtató nyelvére fordított kimeneti fájlformátumunk. Ezek közül az .stl a bemeneti formátum. A gyors prototipizálás, 3d nyomtatás és CAM területén széles körben használt kiterjesztésről van szó, ami csak az adott 3D objektum háromszögekre bontott felületét írja le szín és textúraadatok nélkül.  Egy a lényeg: ilyen formátumot kell letöltenünk a netről vagy ebbe a formátumba kell exportálnunk a 3D modellező szoftverünkből a nyomtatásra szánt tárgyakat.

 

G-code

A G-code lesz a kimeneti fájlformátumunk, ezt hozza létre a szeletelő szoftver. A MakerBot Desktop esetében az előkészített fájlok egyedi kiterjezstést kaptak: .makerbot, .x3g vagy .mz/x (igen, utóbbi csak vicc 🙂 ) a MakerBot nyomtató generációjától függően. A G-code egy numerikus vezérlésű programozási nyelv, amit főképp a számítógéppel támogatott gyártástechnológiák alkalmazása során használnak. Gyakorlatilag ezen a nyelven mondjuk el a 3D nyomtatónak, hogyan készítse el az adott tárgyat; azaz merre mozogjon, milyen útvonalon, mennyi filamentet adagoljon, és milyen gyorsan tegye mindezt.

 

A MakerBot Desktop telepítése

 

A MakerBot weboldaláról letöltött MakerBot Desktop a legtöbb gépen elfut, azonban van 3 lehetséges hiba, amivel viszonylag gyakran találkoztunk. Ha úgy tűnik, hogy nem működik megfelelően a szoftver, akkor a következő három dolgot javasoljuk ellenőrizni.

  • Először is ajánlott frissítenünk a PC-nk videókártya driverét, ez szokta megoldani a felmerülő gondok legnagyobb százalékát.
  • Másodszor fontos tudni, hogy a MakerBot Desktop nem támogatja az ékezetes fájlneveket – ha így mentettük el a modellünket, nevezzük át, mielőtt beimportáljuk a szeletelő szoftverbe.
  • Végül pedig, ha ezek mind rendben vannak és mégsem működik az exportálás, akkor lehet, hogy értelmezhetetlen beállításokat adtunk meg. Próbáljuk meg a beállításokat resetelni és a modellt valamelyik alapbeállítással (low, mediom, high) exportálni.

 

Ennyit az alapokról. Nyissuk meg a programot és nézzük végre a kezelőfelületet!

MB-DESKTOP-utmutato

 

A nyitóképernyő közepén helyezkedik el az egyelőre még üres tárgyasztalunk, balra tőle a navigációs eszközeink, felette pedig 3 darab, különböző funkciókat ellátó menüsort. Ennek a formája és mérete mindig igazodik a kiválasztott MakerBot 3D nyomtató típusától. Legalább annyira fontos, hogy ez a megfelelő nyomtatóra legyen állítva, minthogy az elkészíteni kívánt modellünk megfeleljen az alap 3D nyomtathatósági elvárásoknak. Az aktuálisan kiválasztott printer típusát a bal alsó sarokban láthatjuk fekete háttéren fehér betűkkel.

 

Főmenü

 

Az elsőrendű menüben végezhetjük el a legalapvetőbb és már más programokból is ismerős műveleteket. A Fájl menüpont alatt a megnyitás, új projekt indítása, mentés és bezárás alapvető parancsai vannak, valamint itt is elérhetők az ötödik generációs gépeknek már a belső memóriájába is mentett minta 3D modellek. Az egyik legfontosabb menüpont a Fájlon belül talán az Add parancs, ami segítségével több tárgyat is a nyomtatótálcára helyezhetünk, akkor is, ha azok külön .stl fájlokba lettek elmentve. Az Editben a megszokott előrelépés, visszalépés, másolás kivágás parancsok valamint a szoftver beállításai kaptak helyet. A View-ban alap nézeteket választhatunk, ami például segíthet ellenőrizni a modellünk elhelyezkedését a nyomtatótérben. A Devices az egyik legfontosabb menüpont ebben a sorban. Itt tudjuk kiválasztani a nyomtató típusát, amire szeletelni szeretnénk és elkerülni ezzel a hibát, hogy rossz printerre készítsük elő a modell fájlt. Amennyiben a nyomtatónkat USB, ethernet vagy WiFi segítségével a PC-hez kapcsoltuk, akkor további eszközök, köztük a nyomtató regisztrálása a MakerBotnál és a firmware (a nyomtatót futó szoftver) frissítése is lehetséges innen.

fomenu

 

Modell behívása

 

Egy .stl modell behívása a MakerBot Desktopba 3 módon történhet: a főmenü File/Add vagy a harmadlagos (sötétszürke) menüsor Add file parancsával böngészünk a gépünk modelljei között és töltjük be a PC-ről vagy a Thingiverse oldaláról töltünk le egy modellt.

A másodlagos menü gyakorlatilag a modellek keresését és rendszerezését segíti, illetve ezzel válthatunk az előkészítési nézetre. Alaphelyzetben ez utóbbi nézeten, a Prepare fülön állunk és egy üres tárgyasztalt látunk, a fekete sor végén pedig látjuk az invitáló Sign in gombot. Amennyiben nem a gépünkről szeretnénk saját vagy letöltött modellt nyomtatni, ezeken a füleken böngészhetünk a MakerBot fizetős és a Thingiverse ingyenes 3D modelljei között. Regisztráció nélkül gyakorlatilag sem az Explore, sem a Library, sem a Store funkcióit nem tudjuk használni.

3-rendszerezés

 

Marad a Preview-n kívül a Learn, ahol tutorialokat és hasznos trükköket találunk, amik közül talán a karbantartási tippek lehetnek a leghasznosabbak. Arra is van lehetőség a Preview/Support pontban, hogy a nyomtató típust kiválasztva a problémát 1-2 angol kulcsszóval leírva rákeressünk a felmerült hibára és megoldására a MakerBot tudásbázisában. Reméljük, itt még azért nem futottunk akadályba, úgyhogy inkább lépjünk be a Thingiverse.com felhasználónkkal vagy hozzunk létre most, a MakerBot Desktopon keresztül egy usert a folytatáshoz.

 

Az Explore fülön gyakorlatilag a Thingiverse oldala jelenik meg, azon belül tudunk keresgélni, illetve bejelentkezett felhasználóként rögtön, külön letöltés és importálás nélkül behívni a megtetsző modellt a tárgyasztalra. A Library fülön találjuk az általunk már kedvelt (All things) vagy gyűjteményekbe mentett (Thingiverse) tárgyakat, a Store-ban pedig exkluzív 3D modelleket vásárolhatunk.

4-library

 

 

5-prepare

Bármely modellnél a Prepare gombra kattintva kezdhetjük meg az .stl letöltését és importálását az előkészítéshez. Azonban, amíg a program tölt, nyugodtan további böngészéssel üthetjük el az időt. Ha egy tárgyon belül több .stl fájl is van, amiket célszerű egyszerre kinyomtatni (ráfér a tálcára és nem modifikáció, hanem külön alkatrészek), akkor egyesével a mellettük lévő Prepare gombra kattintva behívhatjuk őket a tálcára. Sajnos azonban két külön tárgy (Thing) részeit csak úgy tehetjük egyszerre a tárgyasztalra, ha valamelyiket letöltjük a számítógépünkre és a File/Add vagy a harmadlagos (sötétszürke) menüsor Add file parancsával hívjuk be a már betöltött, másik modell mellé.

 

Előkészítés

 

Ha behívtunk egy modellt végre, nincs más hátra, mint a legoptimálisabban elhelyezni a tárgyasztalon, beállítani a kívánt méretet, megadni a minőségbeli elvárásainkat és már exportálhatjuk is a G-code-ot. Nézzük, mire jók a bal oldalon elhelyezkedő ikonok.

6-elhelyezés

 

Elég egyértelmű, hogy a házikó ikon az alapnézetet hozza vissza, a + és – jelzések a zoom beállítására vannak, míg a szem ikon gyakorlatilag a View menüpont parancsait ajánlja fel. Opcionálisan az egész jobb gombját nyomva tartva is tudjuk forgatni a nézetet, valamint a görgővel is tudunk közelíteni és távolítani a modellre. A következő, jóval fontosabb ikon segítségével a modell nyomtatótérbeli elhelyezkedését tudjuk változtatni. Itt akár manuálisan számokkal megadhatjuk a modell alsó felületének középpontjának koordinátáit, de, ha ez az ikon aktív, akkor az egér bal gombjával is áthelyezhetjük a modelleket a területen. Fontos, hogy a modellünk ne lógjon ki semmilyen irányba a nyomtatótérből és ne lebegjen az asztal felett sem. A legjobb, ha minden esetben határozottan rákattintunk az On Platform és a Center gombokra, ezzel a tálca felületének közepére pozícionálva az objektumot. Ha úgy is tűnik, hogy ott van, akkor is érdemes ezt a két kattintást a biztonság kedvéért megejteni.

7-onplatform

 

A modellt kijelölve és az Edit/Copy-Paste parancsait vagy a jól ismert CTRL+C/CTRL+V parancsokat alkalmazva többszörösíthetjük az adott modellt a tálcán. A shiftet nyomva tartva  vagy a CTRL+A billentyű kombináció segítségével könnyen kijelölhető az összes modell és így az egész (jelen esetben) csordával megismételhetjük a középre helyezést.

8-tobben-egy-tálcán

 

A következő fül a forgató parancsoké. Ezen kívül előfordulhat, hogy nem tudjuk pontosan a tálcára fektetni a modell leglaposabbik felét (ahonnan ugye a 3D nyomtatást érdemes indítani), mert mondjuk 19,7 fokos szögben áll a felületre, amit nehéz megsaccolni. Ekkor segíthet a Lay flat parancs.

9-forgatas

 

Az utolsó ikon a méretezésé. Beállíthatjuk a pontos kívánt méretet vagy, ha az a cél, a Maximum Size-ra kattintva a nyomtató által adott modellből elkészíthető legnagyobb méretet választhatjuk. A Uniform scaling biztosítja az arányos változtatásokat, ezt a funkciót deaktíválva torzíthatjuk is a formát. Ha nem tetszik az eredmény, a Reset Scale után érdemes újra végigmenni az On Platform és Center parancsokon. Egyáltalán. Legyen az a legutolsó ellenőrző lépés minden esetben.

10-scale

 

3D nyomtatási beállítások

A harmadlagos, sötétszürke menüsor, ahol a lényeg történik. Mostanra a bal szélen megjelent a modellünk neve, a jobb szélén pedig a Settings opció, amit választani fogunk. Itt találkozunk a konkrétan a nyomtatás mikéntjét meghatározó beállításokkal. Mielőtt végigrobogunk a lényegen, vegyünk sorra néhány újabb fogalmat:

 

Raft: Nem is tudom, magyarul hogyan nevezzük, maradjunk a raftnál. A raft egy olyan segédszerkezet, amit kérésünkre a 3D nyomtató a tálcára nyomtat, majd erre kezdi felépíteni a tárgyat. Nyomtatás után a kész modellről könnyen letörhető, míg nyomtatás közben azért felel, hogy jó tapadást biztosítson és ezzel megakadályozza a készülő alkatrész elmozdulását, valamint a négyzetes, lapos formáknál a vetemedést is gátolja.

 

Támaszték, Support: Támasztékokra azért van szükség, mert a levegőbe sajnos nem tudunk nyomtatni. Bizonyos modelleken vannak hidak (bridge), mint jelen esetben mondjuk a dínónk két lába közötti poci, vagy túlnyúlások (overhang), mint a triceratopszunk feje. Mindaddig, amígy egy bridge körülbelül 2-3 centiméternél nem hosszabb, az overhang pedig körülbelül 45 foknál nem meredekebb, nincs szükség támasztékra. Ellenkező esetben ide pipát kell tennünk és a 3D nyomtató laza, oszlopos szerkezetet fog nyomtatni a kritikus részek alá.

 

Rétegmagasság, Layer Height: Az a vastagság, amilyen magas szeletekből a 3D nyomtatónk fel fogja építeni a tárgyat. Általában 0,1 mm és 0,3 mm között állítjuk. A felület érdességét, a rétegvonalak láthatóságát és a nyomtatási időt befolyásolja. Minél alacsonyabbra vesszük, annál finomabb felületet kapunk, viszont annál hosszabb időbe is fog telni a nyomtatás.

 

Kitöltés, Infill: A 3D nyomtatás egyik nagy előnye, hogy nem kell tömör modelleket nyomtatni, amivel rengeteg időt és anyagot pazarolnánk. Általában elég a 10%-os kitöltés, aminek emelése akkor indokolt, ha várhatóan jelentősebb fizikai hatásoknak lesz kitéve az elkészült tárgy.

 

Falvastagság, Number of shells: Az a szám, ahányszor körbemegy egy rétegen belül az extrúder a tárgy körvonalán ezzel folyamatosan vastagítva a falat. Ennek a számnak az emelése is csak akkor indokolt, ha sokat kell bírnia a kész modellnek vagy nagyon meg akarjuk csiszolni a felületét.

3d-nyomtathato-modellek-letrehozasa-small

 

Nyomtatófej típusa, Extruder Type: Ötödik generációs MakerBot modelleknél ez lehet SmartExtruder vagy SmartExtruder+.

 

Alapanyag, Material: PLA, ABS, flexibilis vagy oldható. Utóbbi három csak MakerBot Replicator 2X esetében aktív.

 

Nyomtatófej hőmérséklete, Extruder Temperature: PLA-t körülbelül 215 fokon, ABS-t pedig 230 fokon nyomtatunk.

 

 

11-beallitasok

Három alapbeállítás van: Low, Standard és High, amelyek csak a rétegmagasságokban különböznek. A Low, azaz 0,3 mm-es rétegvastagság akkor javasolt, ha nem fontos a felületi minőség, nagy a modell, nem túl aprólékos és gyorsan van szükségünk a modellre. A Standard (0,2 mm) a legtöbb esetben tökéletes választás. A High (0,1 mm) pedig akkor javasolt, ha nagyon szép felületeket szeretnénk, amin alig látszanak a rétegvonalak vagy nagyon részletes, cirádás tárgyat nyomtatunk.

 

A felugró ablak Custom füle alatt megbújó beállítások már egy külön bejegyzést érdemelnének. Itt a ventilátor intenzitásától kezdve az extrúder mozgásának sebességén, az alap- és zárórétegek magasságán át a belső kitöltés formájáig (van cica és cápa alakú opció is) rengeteg tényezőt állíthatunk. Ezekre főképp tapasztalt felhasználóként lehet szükségünk, amikor már adott problémákat szeretnénk megoldani. A józan ész szabályait követve lehet velük kísérletezni, de ne feledjük, ha nem megy az exportálás és mi a motorháztető felett böngészgettünk, akkor lehet, hogy egy Reset defaults kattintás segíthet.

 

Exportálás

 

A Preview vagy az Export print file gombra kattintva elindíthatjuk a szeletelést. Kattintsunk az utóbbira és néhány másodpercan vagy percen belül kész is a nyomtatható .makerbot vagy .x3g fájl. A fő beállításainkat (rétegmagasság, support, raft) exportálás közben is mutatja a program.

12-printpreview

 

Az OK vagy a bezárás be is fejezi a folyamatot, de érdemes a Print preview-ra kattintva ellenőrizni, hogyan fogja kinyomtatni a gép a modellt és mennyi időt és anyagot fog igényelni a folyamat. Bal oldalon változtathatjuk a nézetet, illetve rétegenként tekerhetjük vissza a 3D nyomtatás folyamatát, ezzel kibontakozik előttünk a nyomat belseje és az infill mintázata is. A modell alatt látható a raft, valamint az is, hova fog támasz szerkezetek építeni a gép. Jobb felül pedig láthatjuk a szükséges anyagmennyiséget (ennek megfelelő tekercset fűzzünk a gépbe) és a szükséges időt (eddig ne számítson más arra, hogy hozzáférhet a 3D nyomtatónkhoz 🙂 ).

13-printpreview

 

Szeretnél hozzátenni? Írd meg kérdéseid, tippjeid kommentben vagy a 3D Akadémia Facebook oldalán!