Blog

Három ember egy csónakban (nem számítva a kutyát)

írta Takács Attila, Tinódi Sebestyén Gimnázium, és Idegenforgalmi, Vendéglátói Szakképző Iskola

 

Amikor elkezdtem gondolkodni ezen a blogbejegyzésen, Jerome Klapka Jerome: Három ember egy csónakban – című könyve jutott eszembe, ahol hőseink (kutyájukkal) egy csónaktúrán humorosabbnál humorosabb történetekbe keverednek (különösen ajánlom azt a részt, ahol ír gulyást próbálnak főzni…). Miután hazavittük júniusban a kis narancssárga CrafBotunkat (két tanár és CraftBot egy Skodában – kutya nem volt), azóta csupa móka és kacagás az életünk. Főleg magunkon derülünk, mert az „ide nekünk” a toronyórát láncostul kezdteti lelkesedés óta azért csak kiderült, hogy bizony ez egy komoly szakma, és olyan képességek kellenek, amelyek biosztanárként még nincsenek meg. De ha fene fenét is eszik, meglesznek! Szóval: hatodik Lenin szavaival „Ucsityszja, ucsityszja, utityszja!”

A pályadíj átvétele után rögvest kitört a szünet, de informatikus kollégánk „szárnyai alá vette” a nyomtatót, és komoly előrelépést tett: sátorrúd lezáró elemet, damilos fűkasza damilház leszorítót tervezett, és nyomtatott. Könnyű neki – rajz és informatika tanár. Irigylem is érte erősen. Aztán, ahogy beköszöntött az ősz, és folytatódott a laborév (tudniillik a sulinkban -Tinódi Sebestyén Gimnázium és Idegenforgalmi, Vendéglátói Szakképző Iskola – működik egy „Öveges Labor”, azaz High Tech Biolabor) arra gondoltunk, partneriskoláinkat: 11 környékbeli általános iskolát is bevonjuk a 3D technológiák megismerésébe.
Egy kis intermezzo: mi fán terem a High Tech Biolabor?

A TÁMOP-3.1.3-11/2-2012-0006 jelű pályázaton indult iskolánk, és nyertünk, és már harmadik éve gőzerővel működik természettudományos laborunk, ahol tanulóinkat, és partneriskoláink diákjait látjuk vendégül egy-egy laborórára, vagy egy komplett (4 órás) labordélelőttre. A három évre visszatekintve ez a mi esetünkben a szigorú értelemben vett (nem a „csak bementem órát tartani, és esetleg prezentáltam egy kicsit”) gyakorlat 274 laborórát (átlagos 20 fő létszámmal számolva 5480 nebulót) jelentett. A partneriskoláknál 791 laborórát, és 15820 gyereket érintett (ez itt a reklám helye). A dolog pikantériája az is, hogy hála a labormenedzsmentnek és a labortímnek, a fejlesztésbe bekerült egy Leoar3Do konferencia rendszer is 3D-s szemüvegekkel, LeoWord rendszerrel, vagyis: „gyurmázni is tudunk” 1 gépen, amit egy osztálynyi tanulónak képesek vagyunk bemutatni (innen a Hájtek elnevezés).

Egy gyakorlat általában a következőképp zajlik: a legfontosabbal, a baleset-, és tűzvédelmi oktatással kezdünk. Majd ezt követi egy kis kémia (nem tudok kibújni a bőrömből: kémiatanár vagyok). A tanulók kedvcsinálóként az „Égő víz” kísérletet hajtják végre. Nem veszélytelen, de látványos gyakorlat: „nájlon”zacskót égetünk, majd az égő olvadékot vízbe csepegtetjük, és figyeljük a vízbontás/hidrogéngáz fejlődés okozta apró robbanásokat. Ezt követi a 3D nyomtatásról egy prezi:

• kezdetek,
• menete: modellezés, szeletelés, nyomtatás,
• jelenleg hol tartunk: Yodafej nyomtatási videója, holland diákcsoport biciklinyomtatása, 3D nyomtatott sebességváltó működési videója, dubai 3D ház,
• végül a jövő – egy részlet a Star Trek Voyager-ből, ahol „Hetes” (Hétkilenced) New York sajttortával kínálja ételszintetizátorból a vendég idegent, és leeszik maguk a sárga földig).

Azért a nyomtatás az első (hiszen logikusabb lenne a modellezéssel kezdeni), mert idő kell, míg „lejön egy nyomat” a CraftBotról. Általában valami egyszerűt: halacskás kulcstartót, sípot (köszi Haragi Zsolt!) nyomtatunk. Kedvelik a gyerekek a dolgot. A nyomtatási rész (kb. 1 tanóra) után szünet nélkül következik a 3D vetítés: Promethian projektoraink 3D képalkotásra is képesek SBS (side by side) rendszerű (aktív 3D-s szemüveggel) szoktunk rövid bejátszásokat vetíteni (a cápás, és a hullámvasutas kifejezetten bejön a diákoknak). Kaja és pisiszünet után következik a modellálás: Lepolyval szoktunk „gyurmázni”, és a kolléga bemutatja a Leonar3Do rendszerünket is. Gyakran valami biológiával kapcsolatos mű születik: katica, vagy polipocska. A legsikerültebbeket 3D-s nyomtatott tárggyal jutalmazzuk. Így telik el 4 jó hangulatú és jószagú tanóra, majd jönnek a Gárdonyisok a szomszéd általános iskolából (nekik is nagyon örülünk), és bebüdösítik a labort: saját természettudományos laborjukat nálunk tartják. Ritka kincs ez manapság!

 

A labor egy kis zugában kialakítottunk egy munkasarkot, ahol dolgozhat az, akinek a 3D-hez kedve van.
Más módon is próbálunk mocorogni: lendvai testvériskolánknak laborórát tartottunk – itt is főszereplő volt a Craftbot, majd kivittük a szombathelyi képzési vásárra – nagy sikerünk volt vele. A 30 éves jubileumi ünnepségünkre, az admonti kollégáknak sakk készletet nyomtattunk (sajna az „esélykiegyenlítő sakkban”: t.i., aki leüt egy bábut iszik egy kupica pálinkát, nem voltak benne).

 

Merre szeretnénk továbblépni?

Hát tervek azok vannak, csak bírjuk! Szeretnénk egy 3D szkennert, mert így teljes lenne a technológiai sor (szkenner, Leonar3Do, 3D vetítés, CraftBot). Beindult egy programozó szakkör is. Tőlük reméljük a CAD/CAM modelleket. Vállalkozásba is belevágnánk (hogy biztosítsuk a filamentigényeinket: már többen kerestek bennünk, hogy modellezzük le, nyomtassuk ki a dolgaikat (kolléganő férje pl. a fúrógépébe szeretne műanyag fogaskereket), de szerintem az okosteló hátlapokat, tartókat is vinnék, mint a cukrot. És persze nagy álmunk, hogy Tehetségpont legyünk (majd egyszer). Nyugdíjig még van 20 évem – belefér!